Magyar szerkezettár
🪄 
ó/szakadjon
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ szakad ⊕ jon[Sbjv.NDef.3Sg]




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]




jon[Sbjv.NDef.3Sg]
____________________
rád
→ te ⊕ -ra/-re ⊕ d[2Sg]




    te1

    
      
      
    
    
I.
      
        egysz 2. sz-ű sznévm
      
      
1.
        a beszélő szempontjából tekintve az a személy, es. (személynek tekintett) állat, dolog, akihez, amelyhez tegező szavait intézi.
        te is tudod.
        
 | 
          
            <megszólításként.>
          
          te, van egy ötletem!; te pista! bodri, te!;
          
            
 ▸
te jó isten!
          
        
      

      
2.
        
          (birt jelzőként -d szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzád tartozó, birtokodban levő.
        ez a te helyed.
        
 | 
          
            
 ▸
a te dolgod
            
 ▸
a te bajod
          
        
      

    

    
II.
      
        fn
      
      
1.
        
          
 ▸
tenek szólít valakit
        
      

      
2.
        
          
 ▸
te s tu
        
        te s tu vagyunk; te s tu barátok.
      

    

    
[
      fgr
    ]

  

    te2

    
      
      
    
    
      tbsz 2. sz-ű sznévm
    
    táj
    

      ti.
      te gyerekek!; a te házatok.
    

    
[↔ti1

]

  





    -ra/-re
    
      
      
    
    
      hat-rag
    
    
1.
      a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére.
      a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.
    

    
2.
      némely helyre be, ill. némely intézménybe.
      az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre.
      
 | 
        
          <helynévhez.>
        
        vácra, pécsre.
      
      
 | 
        valami színhelyére.
        
[megy] a fogadásra.
      
      
 | 
        
<kül. színpadi mű címe mellett:> a mű előadására.
        
[jegyet vett] a bánk bánra.
      
    

    
3.
      vmely irányba.
      délre [néz].
    

    
4.
      vmely távolságot elérve.
      öt méterre [dobta].
    

    
5.
      vmely helyen.
      északra [szebb a vidék].
      
 | 
        
(valamitől) a jelzett távolságban.
        két araszra [ettől].
      
    

    
6.
      valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig.
      egy hétre [jött]; mára [elég].
    

    
7.
      vmely időbeli végpontban.
      holnapra [kész].
      
 | 
        valamennyi idő alatt elérhető távolságban.
        egy órányira [van innen].
      
      
 | 
        
          (
-szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel)
        
        vhányadik ízben, alkalommal (végül is
).
        elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].
      
    

    
8.
      ritk
      valamilyen módon.
      ütemre [lép]; marokra [fogja].
    

    
9.
      valaminek a hatására.
      hőre [meglágyul].
    

    
10.
      valamilyen céllal.
      
[az építkezés] megtekintésére.
    

    
11.
      valamilyen célra, valami gyanánt.
      
[hús van] ebédre.
      
 | 
        valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva.
        
[ruhát varrat] az esküvőre;
        ez a kabát esőre jó lesz.
      
    

    
12.
      valamilyen tekintetben.
      arcra [szép];
      termetre [nézve nagy].
    

    
13.
      eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva.
      darabokra [törik]; élesre [fen].
    

    
14.
      valakit ellátva.
      
[mos, főz] a bátyjára.
    

    
15.
      
        <vonzatként.>
      
      
[gondol] a múltra; [büszke] a fiára.
    

  


d[2Sg]
____________________



    ég1

    
      
      
    
    
      tn
      ige
    
    
1.
      hőt és fényt bocsát ki (, és közben pusztul, fogy, ill. vegyileg átalakul).
      ég a tűz, a szén, a ház.
    

    
2.
      e folyamat megy végbe benne v. rajta, és közben melegít, ill. világít.
      ég a kályha, a lámpa.
      
 | 
        e folyamattal a benne levő dohány füstté és hamuvá válik.
        ég a szivar.
      
    

    
3.
      ritk
      nagy hőségben perzselődik, fonnyad.
      ég a mező.
    

    
4.
      
        
 ▸
valaminek a fényében  valamilyen fényben ég
      
      a lenyugvó nap fényében ég az erdő.
    

    
5.
      fölhevülve pirul.
      ég a füle.
      
 | 
        
<szem> erősen csillog.
      
    

    
6.
      maró v. csípő fájdalom jelentkezik benne.
      ég a nyelve a paprikától.
    

    
7.
      valamilyen érzéstől hevül.
      ég a vágytól.
      
 | 
        irod
        hevület fűti valakiért, valamiért, vágyik rá.
        szívem érted ég.
      
    

    
8.
      biz
      kudarcot vallva csúfosan szerepel.
      ég az edző, a csapat.
    

    
9.
      
        
 ▸
égnek a telefonvonalak
      
    

    
[?fgr
]

  

    ég2

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      a föld felett, a magasban boltozatnak látszó térség.
      
        
 ▸
beborul fölötte az ég
        
 ▸
a szabad ég alatt
        
 ▸
égbe nyúló  égig érő
        
 ▸
égig  az egekig magasztal
      
      
        
 ▸
mintha az égből pottyant  cseppent volna le
      
    

    
2.
      mennyország.
      
 | 
        
<kif-ekben:> isten.
        szent ég v. egek!
      
      
 | 
        biz:
        
          
 ▸
a jó ég tudja
          
 ▸
ég veled
          
 ▸
az égre  az egekre kérlek
          
 ▸
azt adja az ég!
        
      
    

    
3.
      
        
 ▸
ég és föld
        
 ▸
ég és föld között lebeg, mint mohamed koporsója
      
      
 | 
        
          <kif-ekben.>
        
        
          
 ▸
ég és föld
          
 ▸
se égen, se földön
        
        
          
 ▸
égnek áll  mered a haja
          
 ▸
nézheti a csillagos eget
          
 ▸
az eget is nagybőgőnek nézi
        
      
    

    
[
      fgr
    ]

  


____________________



    az
    
      
      
    
    
      (mássalhangzóval kezdődő szó előtt)
    
    (
      a
    )
    
I.
      
        fn-i mut
        névm
      
    

    
II.
      
        határozott
        névelő
      
    

    
[
      fgr
    ]

  



  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024